Határtalanul - Erdély

Élménybeszámoló - Tratnyek Adél - 7. osztály
1. nap:
Mindenki izgatottan és vidáman érkezett hétfő reggel 4:45-re a Művelődési Ház parkolójába. Elbúcsúztunk a szüleinktől és felszálltunk a buszra, ahol két buszsofőr fogadott minket. Tágas és kényelmes volt a busz, miután mindenki felszállt és elfoglalta a helyét kigördültünk a parkolóból és már gördültünk is Erdély felé. Hosszú órákon át egyhelyben ültünk mire megérkeztünk első helyszínünkre, Nagyváradra. A Székesegyház nagyon magas volt és kívül-belül gyönyörű. A főhajóban elhelyezkedő hatalmas díszes oltárral szemben a padsorok mögött a szép faragványokkal díszített oszlopok tetején orgona volt. Miután végigjártuk a Székesegyházat következett a Kanonok-sor, ami szintén Nagyváradon közvetlenül a Székesegyház mellett található. Ez egy barokk stílusú 253 méter hosszú folyosó, ami 56 pillérből áll és 10 épületet köt össze. Ezután Kolozsvárra utaztunk ahol megnéztük a Fadrusz szoborcsoportot, amit Fadrusz Jánosról a híres szobrászművészről neveztek el, mivel ez saját műve volt. Azután elindultunk Torockó felé. Torockó a Székelykő lábánál nagyon hangulatos a fehér házak miatt. Amikor kiszálltunk a buszból és bőröndjeinkkel, táskáinkkal együtt sétálva mentünk a szállásunk irányába, néhány kutyus, akik éppen arra jártak egészen a szállásunk kapujáig kísértek minket. A vendégházban az erdélyiek jellegzetes ételével a töltött káposztával vártak minket. Majd csoportokra oszlottunk és elfoglaltuk a szobákat.
2. nap:
Torockón megreggeliztünk, összecsomagoltunk és a holminkat bevittük a buszhoz és elmentünk a nap első helyszínére, Marosvásárhelyre. A Kultúrpalota közelében állt meg a busz, mi pedig onnan elsétáltunk. Mikor beléptünk gyönyörű látvány tárult a szemünk elé, az oszlopokon a faragványok, szobrok, és a plafonon történeteket ábrázoló festmények nagyon szépek voltak. A Kultúrpalota négy emeletes, és viszonylag nagy épület volt, a második szinten éppen egy zenekar próbált. Már indultunk is tovább következő helyszínünkre Szovátára, ahol megnéztük a Medve-tónak nevezett heliotermikus tavat, melynek formája egy kiterített medvebőrre hasonlít, innen kapta a nevét.  Körbesétáltuk, ajándékokat vásároltunk majd visszamentünk a buszhoz, aztán már haladtunk is a Parajdi sóbánya felé. A sóbányába menetelhez át kellett szállni egy ottani buszra, mert csak az vihette be oda az embereket.. A hosszú lépcsősorral együtt amin lementünk 2700 méter mélyre jutottunk. A sós levegő a hatalmas sóoszlopokkal együtt mindenkit felfrissített és már indultunk is, hogy az iskolából hozott sportszerekkel játsszunk a szabadidőnkben. Két óra elteltével tovább indultunk, de néhány perc múlva meg is álltunk, ugyanis a Parajdi sóhegy nagyon közel volt a sóbányához. Először csak túráztunk a sóhegy körül, de később már a sóhegy lábánál fekvő alacsony dombokra is felmásztunk. A sóhegy 576 méter magas. Tovább indultunk az Áprily Lajos Emlékházhoz, ahol egy bácsi tartott eladást a költő életéről és családjáról. Az emlékház szintén Parajdon található. Megkoszorúztuk az emlékművet és haladtunk tovább Korondra, ahol a szállásunk volt, a vacsora ismét töltöttkáposzta volt. Aztán bepakoltunk a szobákba.
3. nap:
Korondon reggeliztünk, majd Bucsintetőhöz utaztunk. A közelben volt a gyönyörű Békás-szoros. Ez egy tektonikus eredetű szurdokvölgy, az őt körülvevő hegycsúcsok pedig több mint 1100 méter magasak. A Békás-szoroson keresztülsétáltunk. A Békás-patak végig ott haladt mellettünk. Ezután elmentünk a Gyilkos tóhoz, melyből a régen elöntött erdő fáinak csonkjai meredtek ki. A Gyilkos tó partján ebédeltünk és szabadidőnk is volt, amit a gyönyörű tó partján tölthettünk el. Ezután Madéfalvára mentünk, ahol megnéztük a madéfalvai veszedelem emlékére állított emlékművet, megkoszorúztuk és elindultunk. Csíksomlyón a hegytemplomot és kolostort tekintettük meg kívülről és belülről is. Ezután visszamentünk a szállásunkra, ahol kedvünkre vásárolhattunk az út szélén álló árusoktól.
4. nap:
A negyedik nap első helyszíne a Székelyderzsi erdőtemplom volt, vastag falak vették körül a gyönyörű Unitárius vártemplomot. Ez a templom Székelyföld legrégebbi és legjelentősebb műemléke. Gótikus stílusban épült. Fél óra elteltével tovább indultunk Fehéregyházára, ahol megkoszorúztuk a Petőfi emlékművet, kiselőadást hallgattunk a nagy Fehéregyháza közelében történt csatáról és magáról a költőről, majd megnéztük a Petőfi emlékházat. Továbbmentünk Segesvárra, ahol sétáltunk egyet a főtéren és ebédeztünk. Gyönyörű kilátás nyílt a városra. Ezután visszamentünk Torockóra az első éjszakai szállásunkra. Végigjártuk Torockó faluját égy bácsi vezetésével, aki mindent elmondott a kis falu történetéről, nevezetességeiről.
5. nap:
Első uticélunk Déva volt, ahol még a vár megtekintése előtt találkoztunk egy dévai iskola, pontosan a Téglás Gábor Elméleti Líceum diákjaival. Közösen énekeltünk majd min tovább indultunk a Dévai Vár felé. A vár olyan magasan volt, hogy felvonóval kellett felmenni. Gyönyörű kilátás nyílt a várból Dévára és a távoli hegyláncra is. A várat csak körbejártuk, mert felújítás alatt volt. A felvonó levitt minket a hegyről, mi pedig beszálltunk a buszba és mentünk a Vajdahunyadi vár irányába. A várat Hunyadi János kezdte építtetni majd halála után felesége Szilágyi Erzsébet fejezte be. Csatlakoztunk egy másik csoporthoz, mert velük volt idegenvezető. Miután körbejártuk a történelmi emléket elmentünk utazásunk utolsó helyszínére Aradra, ahol a 13 vértanú emlékművét megkoszorúztuk, meguzsonnáztunk és haza indultunk. Volt még egy megállónk a Szegedi Mc’Donalds-ban, ahol hamburgert kaptunk vacsorára. Hajnali fél 1-kor újra berzencei Művelődési Ház parkolójában voltunk. Hazaértünk.

Élménybeszámoló - Kozma Kinga - 7. osztály
1. nap:
Hétfőn hajnali ötkor indultunk a Műv. ház parkolójából. Az utazás főként pihenéssel és beszélgetéssel telt. Első célállomásunk Nagyvárad volt, ahol a gyönyörű Székesegyházat és a Kanonok sort csodálhattuk meg. Egy kis utazás után Kolozsváron  a Fadruszt csoportot a Szent Mihály Székesegyházat kívülről megnéztük. Elindultunk Torockóra, ahol elfoglaltuk a szállást. A vacsora húsleves és töltött káposzta, desszertként pedig fánk volt. A nap végére nagyon elfáradtunk, ezért gyorsan el is tudtunk aludni.
2. nap:
Másnap reggel összecsomagoltunk megreggeliztünk és elindultunk Marosvásárhelyre. A Kultúrpalotában nagyon szépek voltak a festmények, azt is megtudhattuk, hogy melyik történelmi eseményt ábrázolják. Elmentünk a Rákóczi-lépcsőhöz és megkoszorúztuk a Rákóczi-szobrot. Ezután a Szovátai Medve-tóhoz vezetett az utunk. A tavat körbejártuk és megcsodáltuk. Azt is megcsodáltuk, ahogyan a víz tükre visszaverte a nap sugarait.  Egy óra utazás után megérkeztünk Parajdra, ahol a sóbányába egy másik busszal mentünk be. A bejáratnál nagyon tömény sószagot éreztünk. Maga a bánya hatalmas volt, több teremből állt. A termekben voltak játékok, kötélpálya és templom is. Az ott töltött idő alatt tollasoztunk, hintáztunk, pingpongoztunk. A bánya után túráztunk egy kicsit a sóhegynél. Meg lehetett mászni és a sót is megnéztük, ahogy végig lerakódott a hegy oldalán. A hegy mellett egy sós vizű patak csordogált. Gyönyörű volt a kilátás. A következő hely ahova mentünk az Áprily Lajos emlékháza volt. Ott egy bácsi tartott előadást Áprily Lajos életéről, majd megkoszorúztuk az ott található emlékművet. Azután elindultunk Korondra elfoglalni a szállást. Ott a vacsora zöldségleves és töltött káposzta volt, desszertként mini kürtöskalácsot kaptunk. Este álmosan és fáradtan kerültünk ágyba.
3. nap:
A harmadik nap korán keltünk. Elmentünk reggelizni, majd pedig útnak indultunk a Békás-patak mentén gyalogoltunk. Nagyon szép volt a kilátás túránk során. Sok érdekességet is megfigyelhettünk a természetben. Miután végigmentünk a Szoroson továbbindultunk a Gyilkos-tóhoz. A tóból kiálltak a fatörzsek és fenyvesek borították a háttérben lévő hegyeket. Elfogyasztottuk az úticsomagot és gyönyörködünk a kilátásban. Azután felszálltunk a buszra és továbbindultunk Csíksomlyóra. Útközben megálltunk Madéfalván és megnéztük az ott található emlékművet. Pár perc utazás után megérkeztünk a Csíksomlyói kegyhelyhez. A templomban imádkoztunk és énekeltünk. Láthattuk a Szűz Mária szobrot is. Ezután visszamentünk Korondra. ahol vásárolhattunk a különböző termékeket áruló árusoktól. A nap zárásaként megettük a finom vacsorát, ami gyümölcsleves és rántott hús volt krumplival, desszertként pedig süti. Estére már nagyon fáradtak voltunk, ezért könnyen el tudtunk aludni.
4. nap:
A negyedik napon a Székelyderzsi erődtemplomba látogattunk el. Megtudhattuk, hogy akkoriban hogyan éltek, mivel dolgoztak és milyen hagyományokat ápoltak. A különböző helyiségekben voltak szerszámok, kukoricatárolók, a régi népviseletről képek, szekerek. Nagyon élvezetes volt. Innét továbbhaladtunk Fehéregyházára. Petőfi Sándor emlékhelyét néztük meg, ahol egy bácsi röviden elmondta az életét. Bementünk az ott lévő múzeumba, ahol még többet megtudhattunk az költőről. Azután egy kis utazás után megérkeztünk Segesvárra. Ezen a helyen megnéztük a várost, megcsodáltuk az óratornyot és a kilátást. Ezután visszatértünk Torockóra. Ott találkoztunk a szállásunkon egy bácsival, aki szintén berzencei származású volt. Körbevezetett minket a faluba. Nagyon sok érdekességet megtudhattunk a falu múltjáról, még egy sikátorban is jártunk. Láthattuk még az iskolát, a templomot meg Erdély legöregebb épületét. Azután bementünk egy pici kápolnába is. Miután körbejártuk Torockót a szálláson megettük a finom vacsorát, ami zöldségleves, tarhonya pörkölttel desszertként pedig almáspite volt. Este nagyon jól tudunk aludni.
5. nap:
Az utolsó napon felkeltünk, összecsomagoltunk és reggeliztünk. Utána útnak indultunk. A buszon gyakoroltuk a Nélküled című slágert. Gyorsan eltelt az a pár óra. Meg is érkeztünk Dévára. A Téglás Gábor Elméleti Líceum diákjaival találkoztunk. Elénekeltük nekik a Grundos dalt, azután pedig a Nélküledet közösen. Adtunk ajándékot is nekik. Ezután elmentünk a várhoz, ahová egy felvonó vitt fel bennünket. A felvonóból gyönyörű kilátás nyílt a városra. Miután felértünk körbejártuk a várat és megcsodáltuk a mesés panorámát. A vár nagyon magasan volt, ezért mindent be lehetett róla látni. Aztán elindultunk a Vajdahunyadi várhoz, ahol egy néni felajánlotta, hogy körbevezet minket a várban. A gótikus stílusban épülő vár nagyon jó állapotban volt. Azt is láthattuk, hogy abban az időben milyen ruhákat viseltek, hogyan élték mindennapjaikat. A várkútba dobtunk pénzt és azt kívántuk, hogy épségben hazaérjünk. Mikor kijöttünk a várból kaptunk egy kis szabadidőt, vásárolhattunk, amit szerettünk volna. Végül elindultunk hazafelé. Útközben megálltunk Aradon, ahol megkoszorúztuk az emlékművet. Aztán búcsút vettünk Erdélytől. Mikor Magyarországon voltunk megálltunk Szegeden és kaptunk a McDonald’s-ból 2 darab hamburgert. Este mindenki aludt. Hajnali fél egykor értünk haza, már mindenkinek hiányoztak a szülei. Nagyon emlékezetes volt számomra a kirándulás.

Élménybeszámoló - Maronics Lilla - 7. osztály
Nagyon szeretek utazni, mégis ilyen sok időt, ilyen messze a családomtól még nem töltöttem. Ezért vegyes érzésekkel indultam erre a kirándulásra. Vártam már az indulás napját, mert borzasztó kíváncsi voltam, azok után, hogy a nagymamám mennyit áradozott Erdélyről.
Elérkezett a várva várt pillanat, amikor hétfőn reggel 5 órakor felszálltunk a buszra. Elindultunk.
Hétfő:
Kora délután érkeztünk meg az első helyszínre, ami Nagyváradon a Székesegyház volt. Az idő rövidsége miatt csak sétáltunk egyet Kanonok-soron, majd mentünk tovább Kolozsvárra, ahol megnéztük a város főterét és a híres Fadrusz szoborcsoportot, amelynek középpontjában Mátyás király lovas szobra áll, háttérben a Szent Mihály Székesegyházzal. Ezek után indultunk szállásunkra, amely Torockón volt, ahol a háziak hagyományos erdélyi étellel,  töltött káposztával vártak minket, amit sajnos nem szeretek. A nap végére nagyon elfáradtam. Legszebb emlékem a napról Kolozsvár városa volt.
Kedd:
Kedden a kora reggeli ébresztő után, finom reggelit kaptunk, majd nekivágtunk következő tartalmas napunknak.  Első helyszín Marosvásárhelyen a Kultúrpalota volt, nekem mégis a város volt az, ami nagyon-nagyon tetszett. Elmentünk a Rákóczi-lépcsőhöz és megkoszorúztuk a Rákóczi-szobrot. Következett Szovátán a Medve-tó, amely több okból is érdekes volt. Nem azért Medve-tó a neve, mert sok medve él itt, hanem azért, mert a formája olyan, mint egy kiterített medve bundája, valamint nem édes, hanem sós a vize. Következő állomásunk Parajdon a Sóbánya, Sóhegy és a Sószakadék volt. Itt sétáltunk, hegyet másztunk. Felkerestük Ápriliy Lajos Emlékházát is. Ezen a napon a szállásunk Korondon az Evelyn Panzióban volt, akik szintén a helyi étellel (töltött káposzta) vártak minket, amit sajnos még mindig nem szeretek. Legszebb emlékem erről a napról Parajdon  a Sóhegy volt.
Szerda:
Miután kipihentük magunkat, nekivágtunk a 3. napnak. Úticélunk a Bucsin tetőn keresztül vezetett a Békás-szorosig, ahol túráztunk, majd megnéztük a Gyilkos-tavat. Sajnos a fenyőfák már nagyon elkorhadtak, így kevésbé látszottak. Csíksomlyóra indultunk tovább, ahol meglátogattuk a kegytemplomot, ami népszerű kegyhely a katolikus zarándokoknak. Visszatértünk szállásunkra, Korondra, ahol finom vacsorával vártak minket. Legszebb emlékem a napról a csodaszép Békás-szoros volt.
Csütörtök:
Kicsit már fáradtan, de lelkesen, élményekre készen vágtunk neki a 4. napnak. Először Székelyderzs felé vettük az útirányt, ahol megtekintettük az Erődtemplomot. Következő helyszín Fehéregyháza-Segesvár volt, ahol Petőfi életéhez kötődő emlékhelyeket néztük meg egy múzeumban, amit róla neveztek el. Megtudtunk egy érdekes dolgot a helyi idegenvezetőtől, hogy hol lehetett az a hely, amit sárga vonallal jelöltek az úton, ahol eltűnt. Visszatértünk Torockóra, első napi szállásunk helyszínére, ahol már várt ránk Zoli bácsi, akiről kiderült, hogy berzencei származású és ott él Torockón. Ő vezetett minket végig a falun, ami egykor város volt. Torockó nevezetessége a Székelykő, aminek jellegzetes formája miatt, itt kétszer kel fel a nap. A kimerítő esti séta után, fáradtan feküdtünk le. Legszebb emlékem erről a napról Segesvár városa volt.
Péntek:
A nap első helyszíne Déva volt, ahol találkoztunk a Téglás Gábor Elméleti Líceum diákjaival. Énekeltünk nekik egy dalt, miután az igazgató bemutatta a várost és az iskolát szóban. Felvonóval mentünk fel a várba, ami nagyon tetszett, mert szép volt a kilátás a városra. A vár építésének története is érdekes volt. Ezután Vajdahunyad vára következett, amit más néven Mátyás kastélynak neveznek. Itt élt Hunyadi János feleségével, Szilágyi Erzsébettel kormányzása alatt. Aradon sor került a 13 vértanú emlékművének a koszorúzására. Legszebb emlékem a napról a Vajdahunyad vára volt. Majd ezután hazafelé vettük az irányt.
Ezután a mozgalmas hét után fáradtan és tele élményekkel értünk haza. Nekem nagyon tetszett ez a kirándulás, mert még jobban összekovácsolódtunk az osztálytársainkkal, csodaszép helyeken jártunk, sokat tanultunk ebben az 5 napban és megismertük Erdély szépségeit.Örök emlék marad számomra.

Élménybeszámoló - Miháldinecz Anna - 7. osztály
A tavalyi évben tanáraink pályáztak a Határtalanul programra Erdélybe. Az utazásra a 7. osztályban lévő gyerekek mehettek kirándulni október 14-18-ig. Kísérő nevelőink: osztályfőnökünk Ági néni, földrajz tanárunk Andi néni és Rezső bácsi, akinek szülőföldje Erdély. Nagy izgalommal vártuk az utazást.
Elérkezett a nagy nap. Hajnali öt órakor indultunk el Erdélybe. Sok óra utazás után elérkeztünk a magyar-román határra. Erdélyi utunk 1. állomása Nagyvárad, ahol megnéztük a Székesegyházat és a Kanonok sort. Mindegyik hely szép volt és nagyon megtetszett ez a város. E szép látnivalók után Kolozsváron tartottunk egy túrát. A szállásunk Torockón volt, ahol 6 fős szobában helyeztek el minket. Ezek a szobák régies berendezésűek voltak, ami nekem először furcsa volt, de meg lehetett szokni.
Reggel, ahogy felébredtünk és kimentünk a szobából megpillantottuk az 1129 méter magas Székelykövet. Ismét buszra szálltunk és elmentünk Marosváráshelyre, ahol a Kultúrpalotát nézhettük meg. Elmentünk a Rákóczi-lépcsőhöz és megkoszorúztuk a Rákóczi-szobrot. Utunk további programjában Szováta következett, ahol a Medve-tavat tekintettük meg. Érdekesség, hogy ha felülnézetből ránéztünk a tóra egy kiterített medvére hasonlít. Következő helyszínünk a Parajdi Sóbánya. A bányába egy külön busz vitt be minket. A sóbánya egy hatalmas területű helység volt, ahol lehetett sportolni. Parajdon meglátogattuk a Sóhegyet, akik bátrak voltak, azok fel is mászhattak a hegyre. Tovább haladva a faluban ellátogattunk az Áprily Lajos Emlékházba. Ezen a napon a szállásunk Korondon volt, ahol kétfős szobába helyeztek el bennünket.
A 3. napunkat vártam a legjobban, mert akkor mentünk a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szoroshoz. A szüleim 20 éve jártak Erdélyben és sok szép emléket meséltek. Nagyon szép a Békás-szoros, egy felejthetetlen élmény volt számomra is. 2. állomásunk a Gyilkos-tó volt. Nevezetességeiről, tulajdonságairól, kialakulásáról én készültem s mutattam be társaimnak. Következő helyszínünk a Madéfalvi emlékmű meglátogatása volt. Szerdai napunkon is Korondon volt a szállásunk.
A finom reggeli után elindultunk Székelyderzsre, ahol az Erődtemplomot vehettük birtokba. A templom előtt találkoztunk egy kutyussal. Kirándulásunk következő helyszíne Fehéregyháza volt, ahol egy bácsi mesélt nekünk Petőfi Sándor életéről. Az emlékházba is betekinthettünk, ahol képekkel és videóval mutattak be nekünk a csatát, hogy akkor mi is történt. Utunk további programja Segesvárra vezetett, ahol körülnézhettünk a városban. Utolsó éjszakánkat Torockón töltöttük. Besétálhattunk a faluba, ahol Zoli bácsi (aki szülőfalunkból származik) vezetett körbe minket. Ahogy visszatértünk a szállásunkra mindenki összepakolt. Fáradtan térünk ágyba utolsó éjszakánkon.
Másnap reggel kipihenten útra készen álltunk. Elindultunk utolsó napunk helyszínére, Dévára. Ellátogattunk egy magyar iskolába is, ahol énekeltünk a diákoknak. Később kíváncsian indultunk a várba. Egy felvonóval kellett felmenni, mert magasan volt az építmény. A kilátás nagyon szép volt, beláttuk az egész várost. Tovább haladva megtekintettük Vajdahunyad várát. Nekem nagyon tetszett ez a vár. Erdélyi kirándulásunk végső programja Arad volt. ahol az emlékműnél fejet hajtottunk és koszorút helyeztünk el.
Visszagondolva a szép látnivalókra most értettem meg a Trianoni Békeszerződést. Sajnáljuk, hogy e szép táj ma már nem Magyarországhoz tartozik, de büszkék lehetünk az erdélyi emberekre, hogy ennyi éven át megtartották a magyar nyelvet.

Élménybeszámoló - Varga Janka - 7. osztály
Már nagyon vártuk az erdélyi kirándulást, év eleje óta ez volt a témánk földrajzból.
Hétfőn hajnalban indultunk el. Még sötét volt, amikor megérkezett a busz. Az út hosszú volt, de vidáman telt. A határon körülbelül 20 percet kellett várnunk, mire mindenkit leellenőriztek. Az első állomás Nagyvárad volt, itt a Székesegyházat és a Kanonok-sort néztük meg. A Székesegyház előtt Szent László szobra állt. A templom falait belülről festmények és szobrok díszítették. Nagyon különleges volt az óriási üvegcsillár, ami a templom közepén helyezkedett el. A Székesegyházból hamar odaértünk a Kanonok-sorra. Ez kicsit olyan volt, mint egy végtelen folyosó. A következő úticél Kolozsvár volt, ide már csak szürkületkor érkeztünk meg. Útközben megcsodálhattuk a cigánypalotákat, amik várszerű házak voltak rengeteg dísszel, főleg a tetejükön. Kolozsváron a Fadrusz szoborcsoportról beszélt nekünk Blanka. Ezután a Szent Mihály Székesegyházat nézhettük meg, ami felújítás alatt állt. Innen aznap már csak Torockóra mentünk, ahol a szállásunk volt. Vacsora után nevelőink beosztották a szobákat, ahol beszélgettünk még egy kicsit és nem sokkal később el is aludtunk.
Második napra jókedvűen ébredtünk. Torockóról Marosvásárhelyre indultunk elsőnek. Itt a Kultúrpalotát látogattuk meg. A Kultúrpalotában volt egy kisebb múzeum és egy színházterem is, ahol a zenészek éppen próbáltak. Elmentünk a Rákóczi-lépcsőhöz és megkoszorúztuk a Rákóczi-szobrot.  Ezután Szovátára mentünk a Medve-tóhoz. Sajnos a medveformát nem láthattuk, de a tó nagyon szép volt a körülötte elterülő erdő miatt. A tó mellett kaptunk egy kis szabadidőt vásárolni. A következő hely, amit meglátogattunk a parajdi Sóbánya volt. Ide egy külön busszal tudtunk lemenni. A sóbánya hatalmas volt, tele padokkal, hintákkal, játékokkal, de még egy kis kápolna is ki volt benne alakítva. Egy kis idő után vissza kellett indulnunk a bányából, de Parajdon még maradtunk, hogy a Sóhegyet is láthassuk. A Sóhegyen megfigyeltük a só kialakulásának folyamatát. Parajdon még az Áprily Lajos Emlékházba is mentünk. Egy bácsi mesélt nekünk Áprily Lajos életéről, műveiről. Itt megkoszorúztuk Áprily Lajos emlékművet és indultunk tovább. A keddi szállásunk Korondon volt. Ide már nem kellett sokat utazni. Amikor ideértünk megvacsoráztunk és mentünk aludni.
Szerdán egy nagy körútra indultunk. Először a Békás-szoroshoz utaztunk. Már az odaút is élvezetes volt, a gyönyörű táj és a rengeteg hajtűkanyar miatt. A szorosban elég hűvös volt az idő, de a látvány miatt megérte. A sziklatömbök olyan magasak voltak, hogy alig lehetett látni a tetejüket. Miután kiértünk a szorosból, busszal mentünk tovább a Gyilkos-tóhoz. Nem mindennapi látvány tárult a szemünk elé. Nemcsak a tóból kiálló farönkök voltak nagyon különlegesek, hanem a tavat körülfogó erdő borította hegyek is. Itt megettük az ebédünket és siettünk tovább a következő helyszínre, Madéfalvára. A faluban a madéfalvi veszedelem emlékére állított emlékművet néztük meg. Ezután Csíksomlyóra mentünk, ahol a kegytemplomba látogattunk el. A szerdai szállásunk is Korondon volt. A faluban kaptunk lehetőséget vásárlásra, ezután vacsoráztunk és készülődtünk az alváshoz.
A negyedik nap is sok élményben volt részünk. A székelyderzsi erődtemplom meglátogatásával kezdtük aznapi kirándulásunkat. Ez egy nagyon régi gótikus templom volt. Itt megnézhettük, hogy a múltban milyen munkaeszközöket használtak az emberek és, hogy hogyan öltözködtek. Innen Fehéregyházára mentünk, ahol egy Petőfi Emlékmúzeumot látogattunk meg. A múzeumban egy bácsi részletesen mesélt nekünk a segesvári csatáról. Itt megkoszorúztuk az emlékművet. Segesváron sétálunk együtt a főtéren és már mentünk is tovább. Aznap ismét Torockón szálltunk meg. Este egy berzencei bácsi megmutatta nekünk a falunak az érdekességeit, hagyományait. Utána megvacsoráztunk és gyorsan el is aludtunk.
Az utolsó reggel már korán elindultunk, de még indulás előtt megcsodáltuk a Székelykőt. Első úticélunk Déva volt, ahol találkoztunk egy magyar iskola diákjaival, akiknek egy kis műsort adtunk és közösen énekeltünk velük. Déván a várat is megnéztük, ahova egy felvonóval kellett felmenni. A várból a kilátás gyönyörű volt. Körbesétáltunk és megnéztük a vár romjait. Lefele is felvonóval mentünk, ami mindenkinek nagyon tetszett.  Déváról tovább utaztunk a vajdahunyadi várhoz. Itt egy néni vezetett körbe minket. Sok érdekességet megtudtunk a várról és a Hunyadi családról is. Innen több órás utazás után értünk Aradra, ahol az Aradi tizenhárom emlékművét koszorúztuk meg és elénekeltük a Himnuszt. Fáradtan, de élményekkel tele érkeztünk haza. Nagyon jó volt ez a kirándulás.

További képek a kirándulásról

2019. november 6. | Vissza